| bc(1) | General Commands Manual | bc(1) |
bc - Lebegőpontos kalkulátor nyelv
bc [ -hlwsqv ] [long-options] [ file ... ]
bc egy olyan nyelv, amely lebegőpontos számolást nyújt, interaktív végrehajtással. Van némi hasonlóság a C programozási nyelvvel. Egy standard matematikai könyvtár megadható parancssor paraméterként. Ha szükséges, a matematikai könyvtárat definiálni kell, mielőtt bármilyen más fájlt feldolgoznánk. A bc a megadott fájlokban levő kódot a megadás sorrenjében dolgozza fel. Miután minden fájlt feldolgozott a bc a szabványos bemenetről vár további utasításokat. Minden kódot a beolvasás pillanatában végrehajt. (Ha egy fájlban olyan utasítás található, amely megállítja a feldolgozót, a bc nem fog a szabványos bemenetről olvasni.
A bc ezen implementációja sok bővítéssel rendelkezik a POSIX standardhoz képest. Parancssor opcióval megadható, hogy a program ezeknél figyelmeztessen, vagy dobja vissza őket. Ez a dokumentum az ezen feldolgozó által elfogadott nyelvet írja le. A kiterjesztések természetesen jelölésre kerülnek.
The most basic element in bc is the number. Numbers are arbitrary precision numbers. This precision is both in the integer part and the fractional part. All numbers are represented internally in decimal and all computation is done in decimal. (This version truncates results from divide and multiply operations.) There are two attributes of numbers, the length and the scale. The length is the total number of decimal digits used by bc to represent a number and the scale is the total number of decimal digits after the decimal point. For example:
.000001 számnak a hossza és a léptéke is 6. míg az 1935.000 számnak a hossza 7, a léptéke 3.
A számokat két fajta változóban lehet tárolni, egyszerű változóban vagy tömbben. Mind az egyszerű, mind a tömbváltozónak van neve. A neveknek betűvel kell kezdődniük, ezt követhetik számok, betűk vagy aláhúzások. Minden betűnek kisbetűnek kell lennie. (A teljes alfanumerikus nevek már egy kiterjesztés. A POSIX bc-ben minden név egy kisbetűből áll.) A változó típusa a kontextusból tisztán kiderül, mivel minden tömb változót egy szögletes zárójel pár ([]) követ.
Négy speciális változó van, scale, ibase, obase, és last. A scale azt definiálja, hogy néhány művelet a tizdes pont után hány számjegyet használjon. A scale alapértelmezett értéke 0. Az ibase és az obase definiálja a bemeneti és a kimeneti számrendszer konverziót. Az alapértelmezett számrendszer mind a bemenetre, mind a kimenetre 10-es. A last (kiterjesztés) változóban az utolsó kiírt érték szerepel. Ez később kerül részletezésre. Ezeknek vátlozóknak lehet értéket adni, de kifejezésben is használhatóak.
A megjegyzések a bc-ben a /* karakterekkel kezdődnek és a */ karakterek jelzik a végét. A megjegyzések bárhol megjelenhetnek, és a bemenetben egy szóközt jelentenek. (Ez azt jelenti, hogy a megjegyzések elhatárolnak más objektumokat. Például, egy megjegyzés nem lehet egy változónév közepén.) A megjegyzésekben bármennyi újsor lehet (sor vége), a megjegyzés kezdete és vége között.
To support the use of scripts for bc, a single line comment has been added as an extension. A single line comment starts at a # character and continues to the next end of the line. The end of line character is not part of the comment and is processed normally.
A számokat kifejezésekkel és utasításokkal lehet manipulálni. Mivel a nyelvet interaktívra készítették, az utasítások és a kifejezések rögtön végrehajtódnak. Nincs "fő" program (main függvény). A kód olyan sorrendben hajtódik végre, ahogy a bc beolvassa. (A függvények, később kerülnek leírásra, a beolvasás sorrendjében kerülnek definiálásra.)
A simple expression is just a constant. bc converts constants into internal decimal numbers using the current input base, specified by the variable ibase. (There is an exception in functions.) The legal values of ibase are 2 through 36. (Bases greater than 16 are an extension.) Assigning a value outside this range to ibase will result in a value of 2 or 36. Input numbers may contain the characters 0–9 and A–Z. (Note: They must be capitals. Lower case letters are variable names.) Single digit numbers always have the value of the digit regardless of the value of ibase. (i.e. A = 10.) For multi-digit numbers, bc changes all input digits greater or equal to ibase to the value of ibase-1. This makes the number ZZZ always be the largest 3 digit number of the input base.
A teljes kifejezések hasonlóak a többi magas szintű nyelvben levőkhöz. Mivel csak egyetlen típusú szám van, nincs szabály a típusok keverésének kezelésére. Minden kifejezésnek van egy pontossága. Ez az eredeti számokból, az elvégzett műveletekból és még sok egyébből tevődik össze, az értéke a scale változóban található. Ezen változó legális értékei a 0-tól a C nyelvben egész számnak megadható legnagyobb értékig terjednek.
Itt következik a legalis kifejezések leírása, az "expr" a teljes kifejezésre, a "var" pedig egy egyszerű, vagy egy tömb változóra vonatkozik. Egy egyszerű változóra a
A relációs kifejezések speciális kifejezés
fajták, amelyek mindig 0-t, vagy 1-et adnak vissza, 0-át, ha a
reláció hamis, és 1-et, ha igaz. Ezek bármilyen
legális kifejezésben megjelenhetnek. (A bc POSIX
változatában, hogy a relációs kifejezések
csak if, while és for utasításokban szerepelhetnek,
illetve csak egy tesztelésük lehetséges.) A
relációs operátorok a következők:
A boolean műveletek is legálisak. ( A POSIX bc-ben nincsenek boolean műveletek.) Minden boolean műveletnek az értéke 0, vagy 1 (hamis, vagy igaz), mint a relációs műveleteknél. A boolean műveletek a következőek:
A kifejezések precedenciája a következő (alacsonytól a magas felé):
|| operátor, balról asszociatív && operátor, balról asszociatív ! operátor, nem asszociatív Relációs operátorok, balról asszociatív Értékadó operátor, jobbról asszociatív + és - operátorok, balról associative *, / és % operátorok, balról asszociatív ^ operátor, jobbról asszociatív unáris - operátor, nem asszociatív ++ és -- operátorok, nem asszociatív
Ez a precedencia úgy van megválasztva, hogy a POSIX bc alá programok is korrekten fussanak. Emiatt, a relációs és logikai operátorokat az értékadó operátoroknál néha szokatlan eredmény is kijöhet. Lásd a következő kifejezést:
A legtöbb C programozó ezt úgy értelmezi, hogy a "3 < 5" (az értéke 1) kerül az "a" változóba. A bc itt a következőt csinálja, hozzárendeli a 3-at az "a" változóhoz, majd a 3-at összehasonlítja az 5-tel. A legjobb, hogyha értékadó operátort használsz relációs, és logikai operátorokkal, akkor használsz zárójeleket.
Van néhány egyéb speciális kifejezés, amelyet még a bc nyújt. Ezek a felhasználó által definiálható függvények, és a standard függvények hívása. Ezek a következő alakban jelennek meg: "name(parameters)" A függvényekhez lásd még a felhasználó által definiált függvények fejezetet. A standard függvények a következőek:
Az utasítások (mint a legtöbb algebrai nyelvnél) határozzák meg a kifejezések kiértékelésének sorrendjét. A bc-ben az utasítások akkor hajtódnak végre, amint "arra mód van". A végrehajtás akkor történik meg, mikor az interpreter új sor karakterrel találkozik, illetve, mikor egy, vagy több komplett utasítás felépül. Ezen azonnali végrehajtás miatt, az újsorok nagyon fontosak a bc-ben. Valójában, mind a pontosvessző, mind az újsor használható utasításelválasztóként. Egy rossz helyre rakott újsor szintaktikai hibát okoz. Mivel az újsorok utasítás elhatárolók, el lehet őket rejteni, a backslash karakter segítségével. A "\<nl>" karaktersorozattal, ahol az <nl> az újsort jelenti, az újsor csak egy szóközként jelenik meg a bc-ben. Egy utasítás lista a pontosvesszővel, vagy újsorral elválasztott utasítások sorozata. Itt következnek a bc utasításai, és az, hogy mit csinálnak: (A szögletes zárójelbe ([]) zárt részek az utasításból elhagyhatóak.)
kifejezés1;
while (kifejezés2) {
utasítás;
kifejezés3;
}
Ezek az utasítások a tradicionális értelemben nem utasítások. Nem hajtódnak végre. Funkciójukat "fordítási" időben fejtik ki.
A függvényekkel definiálhatunk számításokat, amelyeket csak később kívánunk végrehajtani. A függvények a bc -ben mindig egy értéket számolnak, és azt visszaadják a hívónak. A függvény definíciója "dinamikus" abban az értelemben, hogy mindaddig definiálatlan, amíg a feldolgozó nem találkozik vele a bemeneten. Ez a definícó mindaddig használható, amíg egy ugyanezen névű függvény definicóval nem találkozik. Az új definíció felülírja a régit. Egy függvény definíciója a következőképpen néz ki:
define name ( parameters ) { newline auto_list statement_list }
A függvényhívás is egy kifejezés, a következő formában: "name(parameters)".
Parameters are numbers or arrays (an extension). In the function definition, zero or more parameters are defined by listing their names separated by commas. All parameters are call by value parameters. Arrays are specified in the parameter definition by the notation "name[]". In the function call, actual parameters are full expressions for number parameters. The same notation is used for passing arrays as for defining array parameters. The named array is passed by value to the function. Since function definitions are dynamic, parameter numbers and types are checked when a function is called. Any mismatch in number or types of parameters will cause a runtime error. A runtime error will also occur for the call to an undefined function.
Az auto_list egy opcionális változó lista, amely "helyi" változókat tartalmazza. A szintaxisa: "auto név, ... ;". (A pontosvessző opcionális.) Minden név egy auto változó neve. Tömbök is definiálhatóak így, a szokásos módon. Ezek a változók a vermen kapnak helyet, a függvény belépése után. A változók ezután inicializálásra kerülnek nulla kezdőértékkel, és a függvény végrehajtása során használhatóak. Amikor a függvény kilép, ezeket a változókat eltávolítja a veremből, így az eredeti értékük helyreállítódik. A paraméterek is auto változók, amelyek a függvény meghívásakor kapják meg értéküket. Az auto változók különböznek a tradícionális helyi változóktól a következő dologban: ha A meghívja a B függvényt, B látja az A auto változóit, hacsak B-ben nincs ugyanezen néven is auto változó definiálva. Azon tény miatt, hogy az auto változók és a paraméterek egy vermen kapnak helyet, a bc kezeli a rekurzív függvényeket is.
A függvény törzse bc utasítások listája. Az utasításokat pontosvesszők, vagy újsorok választják el. A return utasítás hatására a függvény végrehajtása véget ér, és visszatér egy értékkel. Az első forma, a "return", 0-át ad vissza a hívónak, míg a második, "return ( kifejezés )", kiértékeli a kifejezést, és az eredményt adja vissza. A függvény végén, ha mást nem írunk ki, mindig van egy "return (0)", ez megkímél attól, hogy explicite ki kelljen írni a return utasítást.
A függvényeknél megváltozik az ibase változó használata is. A függvény törzsében szereplő minden konstans, a függvény hívásakor használatos ibase alapján konvertálódik. Ha az ibase-t megváltoztatjuk egy függvényben, annak nem lesz hatása, kivéve a read standard függvényt, amely mindig az ibase aktuális értékét használja a számok konvertálásához.
Several extensions have been added to functions. First, the format of the definition has been slightly relaxed. The standard requires the opening brace be on the same line as the define keyword and all other parts must be on following lines. This version of bc will allow any number of newlines before and after the opening brace of the function. For example, the following definitions are legal.
define d (n) { return (2*n); } define d (n) { return (2*n); }
Functions may be defined as void. A void function returns no value and thus may not be used in any place that needs a value. A void function does not produce any output when called by itself on an input line. The key word void is placed between the key word define and the function name. For example, consider the following session.
define py (y) { print "--->", y, "<---", "\n"; } define void px (x) { print "--->", x, "<---", "\n"; } py(1) --->1<--- 0 px(1) --->1<---
Also, call by variable for arrays was added. To declare a call by variable array, the declaration of the array parameter in the function definition looks like "*name[]". The call to the function remains the same as call by value arrays.
Ha a bc-t a -l opcióval indítjuk, a matematikai könyvtár betöltődik, és a pontosság 20-as lesz. A matematikai függvények azzal a pontossággal számolják ki az eredményt, amely a meghívásukkor be volt állítva. A matematikai könyvtár a következő függvényeket definiálja:
A /bin/sh-ban a következő utasítás visszaadja a "pi" értékét a pi környezeti változóban.
Az itt következő példában a matematikai könyvtárban található hatvány függvény definícióját mutatjuk be. A függvény POSIX bc nyelven íródott.
scale = 20 /* Kihasználja a következó tényt: e^x = (e^(x/2))^2. Mikor az x elég kicsi, a következő sort használjuk: e^x = 1 + x + x^2/2! + x^3/3! + ... */ define e(x) { auto a, d, e, f, i, m, v, z /* Ellenőrzi az x előjelét. */ if (x<0) { m = 1 x = -x } /* Elófeltétel. */ z = scale; scale = 4 + z + .44*x; while (x > 1) { f += 1; x /= 2; } /* Inicializálja a változókat. */ v = 1+x a = x d = 1 for (i=2; 1; i++) { e = (a *= x) / (d *= i) if (e == 0) { if (f>0) while (f--) v = v*v; scale = z if (m) return (1/v); return (v/1); } v += e } }
A következő kód a bc kiterjesztett szolgáltatásait használja, egy egyszerű csekkfüzet egyenleg kiszámolására. Legjobb, ha ezt a programot fájlba lementjük, hogy többször is használhassuk anélkül, hogy újra be kelljen gépelni.
scale=2 print "\nCsekkfüzet program!\n" print " Emlékeztető, a letétek negatív tranzakciók.\n" print " Kilépés 0 összegű tranzakció bevitelével.\n\n" print "Kezdeti egyenleg? "; bal = read() bal /= 1 print "\n" while (1) { "jelenlegi egyenleg = "; bal "tranzakció? "; trans = read() if (trans == 0) break; bal -= trans bal /= 1 } quit
A következő függvény a faktoriális rekurzív definíciója.
define f (x) { if (x <= 1) return (1); return (f(x-1) * x); }
GNU bc can be compiled (via a configure option) to use the GNU readline input editor library or the BSD libedit library. This allows the user to do editing of lines before sending them to bc. It also allows for a history of previous lines typed. When this option is selected, bc has one more special variable. This special variable, history is the number of lines of history retained. For readline, a value of -1 means that an unlimited number of history lines are retained. Setting the value of history to a positive number restricts the number of history lines to the number given. The value of 0 disables the history feature. The default value is 100. For more information, read the user manuals for the GNU readline, history and BSD libedit libraries. One can not enable both readline and libedit at the same time.
A bc ezen verziója a POSIX P1003.2/D11 tervezete alapján készült és a tervezethez és a tradícionális implementációhoz képest sok bővítést és különbséget tartalmaz. Ez nincs implementálva a tradícionális dc(1)-ben. Ez a verzió egy egyszerű feldolgozó, amely csak átfordítja a programot. Egy "nem dokumentált" kapcsoló (-c) kiírja az átfordított programot a szabványos kimenetre, és nem futtatja le. Ez főleg az értelmező nyomkövetésekor és a matematikai könyvtár előkészítésekor használatos.
A különbségek legfőbb forrásai a kiterjesztések, hol egy szolgáltatás lett kiterjesztve, hogy több lehetősége legyen, hol pedig új szolgáltatás lett létrehozva. A következó lista megmutatja a különbségeket és a kiterjesztéseket.
a = 1 b = 2
{ a = 1
b = 2 }
ez egy. A futási-hibák hatására a jelenlegi blokk végrehajtása befejeződik. A futási-figyelmezetetés nem állítja meg a blokk végrehajtását.
A következő határok vannak beépítve ebbe a bc -be. Néhányuk egy installálással megváltoztatható. Az aktuális értékeik megszerzéséhez használd a limits utasítást.
The following environment variables are processed by bc:
Ha egy a parancssorban szereplő fájl nem nyitható meg, a bc üzen, hogy a fájl nem elérhető, és kilép. Ugyanígy, a fordítási és a futási idejű diagnosztika is önmagyarázó.
A hibakezelés még nem túl jó.
Email bug reports to bug-bc@gnu.org. Be sure to include the word “bc” somewhere in the “Subject:” field.
Philip A. Nelson philnelson@acm.org
A szerző szeretné megköszönni Setve Sommars-nak (Steve.Sommars@att.com), hogy oly nagy mértékben segített az implementáció tesztelésében. Sok nagyon jó tanácsot adott. Segítségével egy sokkal jobb terméket sikerült létrehozni.
A kézikönyv magyar fordítását a Csehi András <acsehi@merlin.flexum.hu> készítette.
Ez a fordítás ingyenes dokumentáció; lásd a GNU General Public License 3. Vagy újabb verzióját a szerzői jogi feltételekkel kapcsolatban. Feltételezzük, hogy NEM FELELŐSSÉG.
Ha hibát talál a kézikönyv oldal fordításában, küldje el a e-mail cím: TODO..
| 2006. június 11 | GNU Project |